Étkezés téren nem sok újat tudok mondani azon kívül, hogy szerencsére nekem semmi nem okoz problémát. Mostanában próbálok több zöldséget enni, hogy jobb legyen a rost bevitelem. 1-2 héten belül majd megpróbálkozom avval is hogy joghurtba keverek valamifele cukormentes gabonapelyhet. Ja , kipróbáltam a szója joghurtot és nagyon fini a gyümölcsös verzió.
Egy furcsa dolgot viszont észrevettem a kefírrel kapcsolatban (sima kaukázusi kefírről van szó). Pár percel azután, hogy megiszogattam iszonyatosan álmos leszek. Annyira rámjön az alhatnék, hogy az valami hihetetlen. Lehet, hogy ez valamiféle dumping szindróma tünet?
De nem is igazán a kajáról akartam írni. Hanem inkább lelki dolgokról. A műtét után ugye jött amit az angol csak WTF nek mond :) , kb annyit tesz ,hogy "Mi a szart műveltem". Igen, az emberben sokszor felmerül a gondolot, hogy tuti kellett ez, nem lehetne ,hogy gyorsan visszacsináljuk? ...... Aztán ez elmúlik, de jön helyette egy másfajta WTF. Történetesen az, hogy "jajj jajj kitoltam magammal az életem hátralévő részére". Aztán ez is alábbhagy, de fel felbukkan időnként. Emellett nagyon hiányzik az embernek a fizikai erőnléte és zavaró, hogy vigyázni kell maunkra nehogy valahogyan megüssük a hasunkat vagy nehogy megfázzunk mert akkor gyogyszert kéne szedni és ki tudja hogyan reagalunk és szabad e szedni egyáltalán. Tényleg, szabad szedni kapszulás dolgokat egyáltalán? Mostanában viszont sokszor olyan érzésem van, mintha nem is lett volna műtét. Szinte el se hiszem hogy valóban megtörtént. Lehet , hogy ez furán hangzik, de olyankor amikor nem érzek picike fájdalmat vagy hasonlót se, akkor olyan mintha minden olyan lenne mint a műtét előtt. Amikor ezekben a percekben a műtétre
gondolok akkor olyan hihetetlen hogy egyáltalánhogyan is tudtam magamat rávenni,
az egész olyan mintha álmodtam volna.
Lehet hogy nem tudtam visszadni teljesen az érzést, de elég fura. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése