Oda és Vissza - Bea meséje a kórházról /2

2012 Június 19-26-ig (második rész) 

14:30 körül hoztak vissza a műtőből. 
A legelső dolog amire emlékszem az az, hogy nagyon jót álmondtaméppen és nem akartam még felébredni. Álmomban valami bulin voltam ahol szólt a zene és jófej emberek beszélgettek. (Szokásom beleálmodni a környezeti zajokat az álmaimba. Lehet, hogy a műtőben szóló rádiót és az ott folyó beszélgetést gondoltam tovább álmomban. :) ) 
A következő dolog az volt, hogy iszonyatosan fáj a sarkam. Igen, a sarkam, méghozzá mind a kettő. Valószínűleg nagyon le volt kötözve meg az is lehet, hogy olyan pozícióban voltam, hogy pár órára oda terhelődött az egész testsúlyom. 
A sarokfájdalom után a következő pillanatban már éreztem, hogy nem kapok rendesen levegőt. Gyorsan tettek rám oxigent, olyan kis csöveske ami az orrodhoz fúj oxigent. Debrecenben minden ágynál van ilyen. Az oxigéntől egyből jobb is lett. Aztán megéreztem a gyomorszondát, ahogy az orromon át a torkomon keresztül megy a gyomromba. Nem fájt, csak zavart, hogy az orromban van és érzem ahogy nyelek. A hasam táján akkor még egyáltalán nem éreztem fájdalmat. 
Ezután állandóan vissza vissza aludtam, de eleinte 3 percenként megébredtem és a páromnak arról panaszkodtam, hogy nem tudok aludni a saját horkolásomtól. (Hason alvó vagyok és háton kicsit horkolok. ) Aztán mégiscsak elaludtam és este 7-ig ki voltam ütve. 
Amikor megébredtem a párom még mindig ugyanott ült :) és azthiszem a kezemet simogata. 
Ekkor már éreztem valamit a hasam táján, de nem volt vészes. Az infúzió szépen csöpögöt, már azóta ment egyfolyában mióta kihoztak a műtőből. A sok folyadék a katéteren át egy zacsiba távozott ami az ágy mellett volt a földön. Drain cső egyáltalán nem volt a hasamban, de nem is bántam. :) 
A szám fura ízű volt és valami kékes fehéres lötyi volt végigfolyva szám mindkét oldalán. Szerintem ez valamiféle kontrasztanyag lehetett amivel a műtét után, még altatásban, leellenőrizték, hogy nem szivárog e valahol az átkötött rendszerem :) . Jól rátapadt a számra , de sikerült levakargatni meg letörölgetni baby törlőkendővel. 
A mellettem lévő ágy már nem volt üres, mert beköltözött hozzánk Niki, aki gymorgyűrű behelyezésre jött. Aznap kb 1 sziát váltottunk, mert másra nem volt kapacitásom. 
Miután páromék elmentek próbáltam aludni, de nemigazán ment jól. Mindigis hason aludtam, de most még az oldalamra sem tudtam feküdni mert fájt, meg a hülye orszonda is zavart. 

Azért végül csak eljött a péntek reggel is. Nővérkék jöttek szépen mint minden reggel, lázmérés stb.... 
Nekem a kórházban végig 36,9 es 37,2 között váltakozott a testhőm ami normális műtét után. 
Niki ment fürdeni már korán, mert ma ő volt a műtétes. Nekem annyira alacsony volt a vérnyomásom, hogy a nővérkék azt mondták inkább ne keljek fel mosdani, nehogy beájuljak. Két nővérke fekve lefürdetett és még az ágyneműmet is lecserélték. Nagyon kedvesek és profik voltak mint mindig. 
Ezután vizit, őszintén már nem emlékszem mondtak e valamit konkrétan rólam :) vagy nekem, de az biztos, hogy Tanyi doktor minden viziten kedves volt és volt 1-2 jó szava mindenkihez meg mindenkit meg is vizsgált. Engedélyezte, hogy kivegyék a gyomorszondámat. Juhéjjjjjj :) Vizit után elkezdtem kapni az aznapi infúziókat. Eleinte napi 3 liter ment le, főként sós oldatok, de időnként volt cukros is. A fájdalomcsillapítót a infóziós zsacskóba fecskendezték be a nővérkék. Kivették az orrszondát is, ami nem fáj, de kellemetlen. Nikivel aznap sem sokat beszéltem mert ma ő volt kiütve. :) A műtétje rendben ment. Napközben többször felültem, meg kiültem az ágy szélére. Peti (aki ápoló az osztályon) készített nekem húzódszkodót gézből, hogy fekvő helyzetben is legyen amibe kapaszkodhatok ha fe lakarok kelni. Jó volt ez a kapaszkodó, de egyébknt ha bent volt a szobában Peti, akkor mindig segített felkelni kérés nélkül. Az infóziómat és a kis pisi tasimat is állandóan nézte vagy Peti vagy az egyik nővérke. Ha meg én vettem észre , hogy mindjárt elfogy az egyik tasak akkor csak megnyomtam a nővérhívót és nagyon hamar jött is valalki hozzám. 
Sajna elég gyakran hányingerem lett elinte. Kaptam is egy szép kis fehér vesetálat, hogy használjam ha szükséges. Szükségem is lett rá, csak picit és egyszer hánytam de nagyon megkönnyebbültem tőle. 
Attól kezdve a vesetál és én együtt aludtunk. :) Egyébként még 1* volt 1 pici hányás másnap és kész. 
A napok már összefolynak , de próbálok időrendi sorrendet tartani. Ami biztos, hogy „motoros” nevű sorstársunk műtétje aznap volt. Neki a szive miatt rizkós volt a mútét, de hála istennek minden rendben ment. Biztos ami biztos 1 éjjszakára azért ő az intenzíven aludt. 
Azthiszem arra aznap kedtem rájönnöm, hogy milyen rossz sokáig háton feküdni az ágyban. Nem egy marasztaló élmény az tuti. Jó, én a spéci kis gerinckímélő ágyamhoz vagyok szokva. :) (Mint borsószem királykisasszony. :) ) Ezenkívul semmi izgi nem történt, egyedül talán az újságárús bácsi jött. 
Párom és anyósom végig ott voltak, egész nap. Mindent a kezembe adtam ami kellett, beszélgettek velem, igazgatták az ágyam, jöttek mentek :). Imádom őket. 

Szombaton a menet ugyanaz volt reggel. Ébresztő, lázmérés, fürdés stb. Aznap már énis kimentem mosdani. A nővérke nagyon rendes volt , azt mondta ma jön és segít nekem, megmutatja hogy kell. 
A lényeg, hogy a kötések nem lehetnek vizesek. Ha mégis véletlenül átnedvesedik valamelyik akkor szóljak és azonnal átkötik. (Volt akinek vizes lett , nem szólt és be is gyulladt kicsit az egyik sebe.) 
Aznap már beszélgettem is Nikivel. Páromékat is elküldtem jó hosszú ebédre a városba. :) Tévéztünk, pihentünk. Sajnos aludni nemigen tudtam aznap és a következő 2 napban sem. Nagyon köhögtem és volt egy olyan problémám is, hogy abban a pillanatban amikor elaludtam, lezárt a légcsövem és arra riadtam, hogy meg fogok fulladni mert nem kapok levegőt. Szóval a következő 72 órában összesen 6 órát sikerült aludnom. :( Apukám is meglátogatott váratlanul aznap, ami nagyon jólesett. 
Már napközben éreztem, hogy valami nem ok a katéterrel. Fura érzés volt, meg mintha nem is zárt volna rendesen. Peti is mondta, hogy a tasiban tulságosan sötét a dolog, mert már majdnem barnás volt. 
Szombat éjjfél fele sikerült elaludom mert sikerült a jobb oldalamon maradnom. 
Aludtam is 2 órát, aztán kezdődütt a haddelhad. 

(Akinek nem bírja a gyomra a pisi –kaki témát az most ugorjon át a vasárnap délutáni részre) 
Vasárnap hajnali 2 kor arra ébredtem, hogy rohannom kell a WC-re. Iszonyatos hasmenéses hascsikarásom lett. Hihetetlen, de AKKOR KEZDETT HATNI a SZERDÁN bevett hashajtó. 
Szóltam nővérkéknek, hogy vegyék ki a katétert, mert féltem, hogy az erölködéstöl baj lesz. 
Azt mondták Tanyi doktor engedélye nékül nem lehet kivenni. :( 
7* voltam WC-n a következő 3 órában. A ketéter bent volt, de mellette is jött ki nem csak a zacsiba. 
A hasam iszonyatosan fájt a folyamatos erőlködéstől és a katéternél is fájt már. Reggel észrevettem, hogy alvadt vérdarabkák is vannak a katéteres csövemben. Aztán később már a zacskóban is voltak. 
8 óra fele már jobban fájt a katéter mint a műtétem. Tanyi doktor hétvégén most nem volt mert elutazott és vasárnap a vizit se volt még sehol 8 kor. Nem bírtam tovább és küldtem egy SMS-t Tanyi doktornak, hogy könyörgöm intézze el valahogy kivegyék a katétert meg nagyon fáj. 1 percen belül visszaírt, hogy ok, 10 perc mólva már kint is volt a katéter. 
Hihetetlen, de a naptovábbi részében nem a műtét miatt kértem fájdalom csillapítót, hanem azért mert olyan fájdalmaim voltak mint amikor egyszer úgy felfáztam, hogy mindenem begyulladt tőle. 
Na ezt az éjjszakát/délelőttöt még az ellenségeimnek se kívánnám. 
Késóbb Petivel beszélgettem és ő mondta, hogy van akinek akár 1 nap után is begyullad a katétertől ha annyira érzékeny, de van akinek akár hónapokig is bent van és semmi bajuk nincs. Úgylátszik én kifogtam, de sebaj már ezt is tudom. 

Vasárnap délután már sokkal jobban voltam. Kellemes idő volt ezért lementünk a parkba. Ja, nem is írtam még, de a műtét után pár napig olyan szuper szaglásom lett hogy az hihetetlen. Mikor mentünk lefele a parkba, a liftben annyira erősen éreztem a gumi szagot, hogy az hihetetlen. 
A park gyönyörű volt. Virágzott a hársfa is, ezért isteni illat is volt. Hétvége lévén szinte senki más nem volt ott. Sétálgattunk, pihiztünk a padokon. 
Déután még tévézgettünk meg Petivel és páromékkal beszélgettünk. Egész hétvégén csak 2 en voltunk a 4 személyes kórteremben. Illetve vasérnap estefelé befeküdt egy 20 év körüli lány aki májműtétre várt. 
Vasárnap este tiszta kolesz hangulat volt. :) Éjjel kb 20* átrendeztem az ágyam és forgolódta mint a ringlispil. Végül sikerült 2 órát aludnom megint. 

Hétfőn szokás szerint az ágyamban ébren vártam a napfelkeltét. A jó az volt benne, hogy az ágyban fekve, pont a kissebbik parkra láttam ami szintén gyünyürű. Nagyon szép volt ahogy lassan felkelt a nap a kert felett. Ahogy felkelt a nap énis mindig felkeltem, kiszellőztettem, megigazítottam az ágyam. Fogmosás, fésülködés. A hajamat napi 10* kellett fésülnöm és ígyis mindig úgy néztem ki mint a szénakazal. Mire jöttek lázat mérni már megint vissza is feküdtem. :) 
Mosdás aztán már jött is a vizit. Tanyi doktor csökkentette az infúzióm és azt mondta Sumetrolint kell szednem a katéteres dolg miatt, meg mostantól tablettában szedtem a savcsökkentőt nem infúzióban kaptam. Ezenkívül elkezdhettem vizet inni. Juhhéjjjjjj, igeeeeeen. :) Ha jól emlékszem kb 5 dl et ittam meg a nap folyamán elosztva, mini kortyokban. 
Délután Csippere meglátogatott minket. Motorossal és a feleségével, meg az én kis kisérőimmel lementünk a parkba és jól elbeszélgettünk. Szuper volt. Nagyon jó volt hogy Csippere eljött, láttuk magunk előtt a jövőt. 
A Sumetrolint mindig szértágtam és úgy vettem be. Rohadt keserű volt. Grrrr rrrrr. Délután séta a parkban , este tv, éjjel forgolódás. 

A Kedd már nagyon rutinos volt. Kelés, rendezkedés, tisztálkodás, lázmérés, vizit. Infúzió meg vízivás egész nap felváltva. Délután már tudtam szundikálni és zenét is volt kedvem halgatni. Ez nálam már mindig azt jelenti, hogy elég jól vagyok a hazatéréshez. Párszor már műtöttek így kitapasztaltam, hogy mire az embernek eszébejut , hogy csináljon valamit, pl olvasás, zene stb addigra elég jól van , hogy hazamehessen. :) A délutáni viziten mondta is Tanyi doktor, hogy hazamehetek szerdán :) 
Délután beszéltem is vele 10 percet, hogy ne szerda reggel keljen, mert olyankor a műtéteire készül már. 
Ekkor mondta el pl, hogy 2 hétig csak folyadék és utána kezdhetek majd fokozatosan rá állni a normál kajára. Szénsavas tilos. 2 hét múlva varratszedés és tusolni csak utána szabad. Savcsökkentő 6 hétig stb. ..... Niki már kedden (de lehet ,hogy hétfőn) hazamehetett. Azóta is tartjuk a kapcsolatot levélben. 
Este jól összepakoltam amit már lehetett. Infóziót már nem kaptam este és szerdán sem, de a branülnek benne kellett maradni a kezemben amíg haza nem megyek. Ez biztonsági okokból van, hogy ha baj lenne ne akkor keljen vénát keresgetni. 
Egyébként nem tudom írtam e de a műtőben jól összeszurkáltam amíg aludtam . :) A jó szar vénáim miatt kb 8 szúrás kellett mire bekötöttek. 3 bazinagy sötétkék bevérzés is volt a karomon. Ja azt sem írtam, hogy minden nap kaptam véralvadás gátló szurit is. Az ilyan előre betöltött pici injekció 5 mm es tűvel. Nem is érezni. Ezt otthon is kellett még adnom magamnak 10 napig a felkaromba bőr alá. 
Aznap éjjel szinte végi aludtam. :) 

Eljött a hétfő. :) Reggel még lement a szokásos rutin, de a vizit és a fürdés után, 8 kor már hazamenősbe ültöztem. Mindent összerámoltam. A paírjaim, a zárójelentésem és a kitöltött receptek már készen vártak. Ezután még le kellett menni oda a hol befizettem a pénzt és el kellett kérni a végleges számlát. 

Aztán irány haza . :) 


/A nővérek és Peti is nagyon rendesek voltak. Mindenki a legjobbat adta amit tudott. Igazán örülök, hogy a debreceni kórházban voltam. Maga az épület is szuper, sokkal jobb mint a legtöbb itthoni kórház. A parkok gyönyörűek. Tanyi doktor és mindenki aki itt dolgozik igazán jól és profin végzi a dolgát és NAGY KÖSZÖNET NEKIK MINDENÉRT./